(„Nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben, de könnyebb lesz túlélnünk, ha együtt küzdünk!”)

Sajnos ebben a furcsa-vírussal terhelt-helyzetben, ami körülvesz minket a mozik is zárva vannak. Rossz hír például a James Bond rajongóknak, hogy már harmadszorra halasztották el az új film bemutatóját.

Viszont ragyogó alkalom ez a filmbarátoknak arra, hogy adott esetben klasszikusnak mondott vagy vélt filmeket is újra nézzenek.

Emiatt esett tegnap este a választásom a Gladiátor című filmre, amit egyébként már többször is láttam, de most valami miatt újra „elhívott”.

A véletlenek furcsa egybeesése következtében a Pócs János Képviselő Úrral való rövid kis videóról jutott eszembe egy mondat, amit természetesen a fent említett filmből idézek.

A helyszín az aréna, fülsiketítő zaj, ünnepélyesség, pompa, első alkalom, amikor Maximus, néhány társával csatára készül és elhangzik tőle egy mondat:

„Nem tudjuk, hogy kivel állunk szemben, de könnyebb lesz túlélnünk, ha együtt küzdünk!”

Aki eddig eljutott az olvasásban, akár azt a kérdést is feltehetné, hogy mi van? Hogy jön ez ide?

Úgy, hogy a szociális szektorban is, de meggyőződésünk szerint az élet minden területén fontos, hogy szövetségeseink legyenek, hogy fogjunk össze, hiszen a tavalyi év elég markánsan rávilágított arra, hogy nem tudhatjuk, hogy mi vár ránk, de csakúgy, mint a Gladiátor című filmben nagyobb esély kínálkozik a túlélésre, ha vannak szövetségeseink.

Nyilván azt mondanunk sem kell, hogy a szociális ellátás egyébként is nehezített pálya, hiszen megannyi nehéz, sőt extranehéz helyzettel találkozunk. Aki a szakmában van hosszabb ideje, az szinte már mindent látott. Azért csak szinte, mert az élet mindig képes felülírni, akár a legrosszabb tapasztalatainkat is. Szóval mondhatjuk, hogy néha úgy kell küzdenünk, mint a gladiátoroknak.

Viszont, ha összefogunk, ha nem vagyunk egyedül, talán könnyebben átvészelhetjük a vérzivataros időket is.

Változatlan célunk, hogy megmutassuk, hogy igenis létezik minőségi szociális ellátás és igen – ez sem titok –, hogy  ezt szeretnénk megmutatni minél több embernek, hogy így is lehet.

És, ha már tegnap volt a magyar kultúra napja:

„Szánd meg Isten a magyart

Kit vészek hányának,

Nyújts feléje védő kart

Tengerén kínjának”

/Köcsey: Himnusz/

Nem könnyű. Senkinek sem. Mindenki cipeli a saját keresztjét, de együtt és a Jóisten segítségével talán könnyebben túljuthatunk a nehezebb időszakokon is.

Együtt. Szövetségben.

Köszönjük Pócs képviselő Úrnak, hogy említést tett rólunk is a videójában. Izgatottan várjuk a közeljövőt!