Van egy különleges érzés, amiről bár beszélhetünk, de átélni úgysem tudjuk. Igen, az anyaság. Sőt, eddigi tapasztalataim és olvasmányélmények azt mutatják, hogy talán még anyák egymás között sem nagyon tudják átélni, hiszen, egy anyának mindig a saját gyereke, a saját gyereke.

Anya. Mindössze négy betű, de mégis minden embernek a mindent jelenti.

Egy érzés. Egy cselekvés. Egy mindent felülíró kapcsolat.

Akár nagycsaládosan, akár gyermeküket egyedül nevelve, akár a nagyszülők segítségét kérve az anyák hétköznapi hősök.

Taps és elismerés nélkül nap, mint nap teszik a dolgukat. Csendben, alázattal és olyan elköteleződéssel, amit érdemes lenne eltanulni. Ha lehetne.

Ma őket köszöntjük!

Az édesanyákat!

Elnézést, a megkülönböztetésért, de szeretném kiemelni a Civis Szociális Étkezési Központ anyukáit! Isten éltessen benneteket!

És természetesen köszöntünk minden édesanyát!

Éljenek a hétköznapi hősök!